Senki sem számított erre, mikor elkezdtek kommentelni

Hol a határ a realitás és a virtuális valóság között?

Hol a határ a realitás és a virtuális valóság között?

 

Pálffy Renáta
„A blogírásnak szinte semmilyen szabálya nincs. Magunk választjuk meg a témát, a formát, a bejegyzés terjedelmét, tehetünk bele képet ha akarunk, ha nem úgy is jó – szóval a blogírás látszólag semmire nem kötelez” – írja egy különös történet még különösebb hőse, taurus. Lipcsey Emőke ezúttal a blogok világába kalauzolja olvasóját, ahol egy könnyed időtöltés életeket meghatározó cselekménnyé válik, és olyan következményekhez vezet, melyekre sosem gondoltak volna a blogozók. A taurus blogja című regény egyúttal gondolatébresztő ahhoz is, hogyan vélekedjünk a virtuális valóságról.

Az internet napjaink nélkülözhetetlen tartozéka: munkaeszköz, kikapcsolódási, művelődési lehetőség, de még a leghétköznapibb kötelességeinkben is hatékony segítség lehet, például ha egy számlát akarunk kifizetni. Oly természetességgel használjuk, mint ahogy reggel fogat mosunk, vásárolni indulunk, ha csak azt is nem az internet segítségével bonyolítjuk le. A „ha kimaradsz, lemaradsz” elv itt is érvényesül: nem árt fent lenni a Facebookon, az Iwiwen, hisz így környezetünk történéseit is úgy tudjuk nyomon követni, hogy fizikálisan nem vagyunk jelen például egy barátunk születésnapján.

Szóval az internet kinyitja a korábban bezárt ajtókat, a szabadságot kínálja, amelyre az emberiség ősidők óta áhítozik. A közösségi oldalak, blogok arra is esélyt adnak, hogy építsük saját személyiségünket, megtervezhetjük, egy-egy kattintással kivitelezhetjük, mit is akarunk üzenni magunkról a világnak. De nem muszáj megállni egy adatlap frappáns idézetekkel és jól sikerült fotókkal való feltöltésénél, chatelhetünk, hozzászólhatunk mások eseményeihez, írhatunk blogot, így teremtve kapcsolatot akár olyanokkal is, akikkel a valós térben esélyünk sem lenne összefutni, vagy valami miatt nem is akarnánk kapcsolatot teremteni velük. Így történik ez a haBlogon is…

„ha pár száz évvel ezelőtt élek, biztos kalóz lettem volna… Az életem nem számít, a másoké sem. Nem szolgáltam volna semmiféle uralkodót, a zsákmányon sem osztoztam volna. Most is szabad akarok lenni, akkor is szabad lettem volna. Amit megszerzek, az az enyém, senkivel sem osztozom rajta. Aki gyáva, legyen szolga, gürizzen élete végéig az olyan uralkodóknak, akik kalózokat bíznak meg zsákmányszerzéssel. Aki mer, legyen szabad, és csak saját magának kalózkodjon” – olvashatjuk Blackbeard, egy 19 éves fiú profiljában. Elgondolkodtató sorait jó páran kommentelik, és beindul az eszmecsere a virtuális valóságban.

A legkülönbözőbb társadalmi háttérrel és műveltséggel rendelkező egyének tűnnek fel és osztják meg érzéseiket, véleményüket a világról, magukról és a többiekről. Anakonda, a 22 éves, műszaki egyetemre járó fiú, myDream, a 17 éves gimnazista lány, Orpheus, a Gran Canarián dolgozó, félig norvég fiatal, akinek nevelőapja magyar, a 31 éves vadnarancs, aki orvosként dolgozik és a keleti filozófiákhoz vonzódik, valamint számos más ismerősnek, vagy teljesen idegennek tűnő figura hozzászólásain keresztül különböző viszonyok alakulnak ki a szereplők között.

Lipcsey Emőke blogformában megírt könyvében egy több szálon futó történet bontakozik ki, amelyben a virtuális valóság már-már a tényleges valóságként tűnik fel, a szereplők élete összefonódik. A laza, egyeseknél helyesírási hibákkal, vagy zsargonokkal teletűzdelt kommentelésekből összekuszálódott élettörténetek tárulnak fel. A blogportál nagyobb befolyással van a szereplők életére, mint ahogy azt gondolták volna: a saját maguk által választott és egészen sajátos, szabad közlés lehetőségét adó térben valódi drámákat követhetünk nyomon. A szereplők olyan helyzetekkel szembesülnek, melyekre nincsenek felkészülve. A szerelmi szál sem maradhat el a történetből, ám végül döbbenetes felismeréshez vezet.

A könyv lapjain találkozunk egy különös alakkal, taurussal, aki egyfajta narrátorként és egyben mindenki által utált szereplőként tűnik fel, hiszen neki nem kis része van egy-egy esemény alakulásában, és olyan információkkal rendelkezik a blogozókról, amelyekről nem tudjuk, hogy honnan tudja, és előre meg tud jósolni dolgokat. Ezzel óriási felháborodást és kavarodást idéz elő. A blogozók egy része taurus hatására szembesül az élet igazságtalanságaival és komoly filozófiai kérdésekkel. Közben az olvasóra hárul a feladat, hogy kitalálja, kicsoda taurus.

A regény segít továbbgondolni a következő, gyakran feltett kérdéseket: miért árulják el a blogozók féltve őrzött titkaikat a nagy nyilvánosságnak? Miért a virtuális valóságban keresnek barátokat? Mi hiányzik a valós életükből? Hol a határ a realitás és a virtuális valóság között? Nem csak Blackbeard idézett, kemény bevezető szavai miatt adódik a kérdés: tényleg szabadabbak lehetünk akár a blogozás lehetőségei által, vagy csak a „játékszabályok” mások itt, hisz ha valami „látszólag semmire nem kötelez”, a következmények akkor sem maradnak el…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: