A kisalföldi Don Quijote

Elbukott Eperjes Károly a győri színház igazgatói székéért indított csatában. Nem, ez a mondat nem jó. Írjuk csak le pontosabban: elbuktatták Eperjes Károlyt a győri színház igazgatói székéért indított csatában.

Micsoda különbség… És hogy Eperjes Károlyt miért kellett elbuktatni, arról feltétlenül értesülnie kell a közvéleménynek. Eddig az a hír terjengett csúszósan, nyálkásan, ahogyan a féligazságok szoktak, hogy Eperjest leszavazta a közgyűlés kulturális bizottsága, apelláta nincs, tessék hazamenni, Forgács Péter az új igazgató, semmi különös nem történt, virágozzék ezer virág. Szép, kerek történet is lenne, csak egy a baj: Eperjesnek a bizonyítás esélyét sem adták meg, az igazgatóválasztás erkölcsileg minősíthetetlen, jogilag pedig felettébb aggályos körülmények között zajlott.

Mert ugyebár ha én vagyok Győr polgármestere, hogyan is töltetném be a Nemzeti Színház igazgatói állását? Pályázattal, nyilván. Csakhogy erre a pályázatra egészen az utolsó pillanatig – amikor Eperjes is benyújtotta a maga anyagát – egyetlen ember, Forgács Péter jelentkezett. Micsoda? Egyetlen jelölt volna a győri színház élére, sehol egy másként gondolkodó, a notórius mindenhova pályázók sem mérettetik meg magukat? Győrött süket csend: már az elején is csak Forgács rúghatott labdába. Furcsa. Ekkor még csak furcsa.

Eperjes jelentkezése azonban alaposan összekuszálja a szálakat. A népszerű Szamóca mindenkinek útjában áll. Megbontja a győri együttműködés rendszerét, amely olyan, mint a nemzeti együttműködés rendszere, csak ebbe jócskán belebeszélnek a város másként gondolkodói is. Megindul a suttogó propaganda Eperjes ellen: hogy Orbán Viktor barátja, hogy rákényszerítik őt a városra, hogy jeles művész, de ki tudja, milyen igazgató lenne. Aha. Borkai Zsolt polgármester talán Orbán Viktor ellensége? És ha nem, akkor ő ezért jó vagy rossz polgármester? Továbbá Eperjes nem előkelő idegen: maga is kisalföldi. Igaz, nem Alföldi. Lehet, hogy ezért kell lakolnia. Mert keresztény, és naponta jár szentmisére. Mert nemcsak hogy naponta jár szentmisére, de istenélményéről szívesen beszél az embereknek. Mert nem szabadgondolkodó, és az általa igazgatott színház nem a sötétségről, undorról, mocsokról szólna.

Vagy azért, mert bár játszott munkásőrt a Csapd le, csacsiban, az ő családjában nem akad ilyen ember.

Eperjessel a létező leggusztustalanabb módon bántak el a győri csatában. Meg kellett volna mondani már az elején, hogy baráti, üzleti vagy ki tudja, miféle okok miatt csak Forgács lehet a befutó. Nézzük csak, Szőcs Géza akolmelegében és a győri városháza környékén hogyan képzelik a demokráciát. Szikora János összeférhetetlenség miatt nem is szavazhatott volna, mert Eperjes állandó munkahelyének művészeti vezetője. Csizmadia Tibor korábbi egri színházigazgató ellen rendőrségi vizsgálat folyik. Azonkívül győri forrásból tudjuk, hogy Borkai Zsolt a döntés előtt azzal győzködte a döntnököket, ne szavazzanak Eperjesre, mert Orbán Viktor már megígérte neki a budapesti Nemzeti Színház vezetését. A történet vége közismert. Eperjest „leszavazták”, meg sem hallgatták. Pályázatában formai hiányosságok után kutattak, tanácskoztak, közösen gondolkodtak; végül nem is szavaztak róla. Ismétlem, mert nem lehet elégszer: Eperjes Károlyt nem elutasították – nem szavaztak róla a győri és budapesti színházi demokraták.

Így történt. És nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő, hanem igazság után kiált, aki ismeri az ügyet. Ha Borkaiék azzal védekeznek, hogy Győrött felülemelkedtek a pártpolitikán, és szakmai döntés született, fordítsuk vissza ezt rájuk. Eperjes mellett csendben vagy hangos szóval kiállt a szakma és a közvélemény nagy része: ott is akad mindenféle gondolkodású ember. Azonkívül ha mérlegre tesszük Eperjes és Forgács szakmai kvalitásait, előéletét, kapcsolatrendszerét, tekintélyét, megint csak nem a Hídembernek kell szégyenkeznie.

Most pedig illene végiggondolni néhány apróságot. Az első kérdést Szőcs Gézának tesszük fel, aki hatáskörében és személyében jócskán érintett (ne legyünk gyerekek, ő is nyakig benne van a győri sztoriban). Vajon miféle nemzeti kultúrpolitikát kell látnunk abban, hogy Alföldi Róbertet megszeretgeti, megsimogatja a buksiját, míg a nemzeti oldalhoz nem tegnapelőtt csatlakozott, hanem beleszületett Eperjes Károly lelki kivégzését végignézi, levezényli, jóváhagyja? Borkai Zsolttól ezt kérdezzük: most, a választás után is fenntartja, hogy Orbán Viktor majd kinevezteti a barátját Alföldi Róbert helyére? A döntés utáni közleményét Eperjes „kisalföldi Don Quijote” névvel írta alá. Mi, a Magyar Hírlapnál úgy látjuk, a Sancho Panzák serege fellázadt, és kicsavarta a fegyvert a búsképű lovag kezéből.

Kár. Ha ez így megy tovább, a nemzeti kultúrpolitika nagy lufija hamarosan kipukkan, és ami a legszomorúbb, hogy azok nyomják bele a rozsdás szöget, akiknek már hónapokkal ezelőtt rendet kellett volna rakniuk. Ez az Eperjes-ügy legfőbb tanulsága. Egyébként pedig: ébresztő! Ahogyan Szamóca is írja közleményében…

Szentesi Zöldi László

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: