Beteg ország

Álláspont

Magyarország beteg. Súlyos beteg. A tünetek aggasztóak.

Először itt van a rendőrszakszervezet és a tüntetések. És a szakszervezeti vezető, aki azt mondja, hogy nem tudja garantálni a tüntetések békés jellegét.

Ezt merészeli mondani!

Egy egészséges országban ezért kommandósok törnék rá az ajtót, csuklyát húznának a fejére, és börtönben rohadna meg. Ugyanis

1. A hatályos törvények szerint bármely tüntetés szervezője felel a tüntetés békés jellegéért, s ha erre képtelen, köteles a tüntetést lefújni;
2. Mindez hatványozottan áll egy rendőri vezetőre; 3. Ezzel a kijelentésével Kónya Péter megszegte esküjét, és leköpte az Alkotmányt (na nem az újat, hanem azt a régit, amely a mögötte állók szerint a létező alkotmányok legjobbika).

Kónya Péter provokátor. Megbízást teljesít. Vagy elment az esze. De egészséges országban – ismétlem – ezt nem tehetné meg büntetlenül. De itt megteszi, és a mögötte állók kontráznak neki, a baloldali sajtó a Népszavával és Bolgárral az élen polgárháborút vizionál és dörzsöli a tenyerét.

Magyarország beteg.

A tünetegyüttes része mindaz, ami a Nemzeti Színház körül zajlik. És most mindjárt az elején szeretném leszögezni: mindezért nem Alföldi Róbert a hibás. Legalábbis nem elsősorban. Alföldi Róbert egy tehetséges ember. Megverve sorsának s hajlamainak minden boldogtalanságával és frusztráltságával. Sorstársai többnyire pótcselekvésekbe, alkoholba, önpusztításba menekülnek, vagy szégyellik magukat. Alföldi a művészetben találja meg boldogtalan életére a gyógyírt. És ezzel nincs semmi baj. Bármelyik színház élén helye lenne, egyetlenegyet kivéve: a Nemzeti Színházat. Ugyanis Alföldi Róbert életműve önnön balsorsának lenyomata – ezt azonban mégsem avathatjuk Nemzeti Üggyé. Ez itt a probléma. A fő felelősség azoké, akik őt éppen a Nemzeti élére tették. S mindezzel együtt egészen biztos vagyok benne, hogy a Tragédiából Alföldi legjobban éppen a római színt rendezte meg. Ugyanis a római szín a mi korunk, s Alföldi minden bánatával a mi korunk hőse. (Amúgy persze roppant kíváncsi vagyok, ha mondjuk a debreceni színház igazgatója viccelődött volna szopásügyileg mondjuk a Népszava újságírónőjével, akkor vajon a Népszava megvédené-e őt. Ugyan! Dehogy védené! Teljes erőből követelné azonnali eltávolítását…)

De hát Magyarország beteg.

Magyarországon a magát szocialistának nevező és országrablásra szakosodott banda őrjöng, ha az állam visszavásárolja a legnagyobb és legerősebb cég részvényeit az oroszoktól. Mert minálunk, a beteg országban, a szocialisták építik le az államot, bűnszövetségben a liberálisokkal.

Magyarország beteg.

Súlyos beteg.

Állunk a műtőben, kezünkben szike. Muszáj műteni. Vágni, fertőtleníteni, s aztán mindent újrakezdeni.

Állunk a műtőben.

Baloldalról köpködnek befelé, és próbálják még jobban elfertőzni azokat az üszkösödő sebeket, amelyeket ők okoztak.

Jobboldalról egy faékkel, egy rozsdás ácskapoccsal és szaros gumicsizmában dörömbölnek a műtő ajtaján, a sziklaszilárd ostobaság rendíthetetlen hitével, amely szerint faékkel és rozsdás ácskapoccsal kell gyógyítani.

Hogy is mondta a miniszterelnök a választási győzelem éjszakáján? „Tisztában vagyok vele, hogy életem legnehezebb feladata előtt állok.”

Tudtuk mi is.

De erre azért nem számítottunk.

De ha ez a műtét most nem sikerül, akkor Magyarország meghal.

Ezért nincs visszaút.

Ehhez képest kéretik a maga helyén értékelni akár Alföldit, akár Kónya Pétert – akár akárkit. Mondom még egyszer: nincs visszaút.

Bayer Zsolt

MHO

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: