Úton, az igazság felé

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Róbert bácsi. A szegénykonyhák nagylelkű atyja.
Most megint van egy Gyuri bácsi. Azaz Soros György, aki a minap ott ücsörgött Orbán Viktor dolgozószobájában. Jó szándékkal érkezett, hiszen hozott egymillió dollárt az iszapkatasztrófa károsultjainak.

Nagy dolog ez a világ egyik leggazdagabb emberétől, akit egyébként ezernyi szál fűz Magyarországhoz. Csak remélni lehet azonban, hogy ez valóban nagylelkű adakozás, és nem üzlet. Merthogy Soros abban is jártas. Vagyonát tekintve nyilván jártasabb, mint az adakozásban. És azért vannak apróbb, de aggasztó jelek… Már most felajánlotta az EU-elnökségre készülő magyar kormányfőnek, hogy szívesen rendelkezésére bocsátja a nyitott társadalmak megteremtéséről szóló koncepcióját. Tudni kell, ez a tervezet Gyuri bácsi védjegye és büszkesége. Régi portéka, de ő még mindig házal vele, annak ellenére, hogy a társadalmak nyitottságával, a migrációval és a bevándorlással kapcsolatosan épp egy paradigmaváltás tanúi lehetünk

Európában. Merkel kancellár a minap jelentette ki, hogy szerinte zsákutcának bizonyult a „multikulti”…
Lehet még egy kapcsolt része a biznisznek, történetesen az, hogy próbáljon meg másként viszonyulni a magyar kormány az iszapkatasztrófa felelőseihez. Értse meg végre, hogy egy akkora üzletember, mint mondjuk Bakonyi Zoltán, nemcsak jogi, de genetikai értelemben is felette áll az egyszerű halandóknak. Téved, aki azt hiszi, hogy itt most rosszízű viccelődés folyik a génekkel, azaz a genetikával kapcsolatosan. A világ egyik legbefolyásosabb informális hatalmi központja, a Bilderberg csoport genetikai módon különbözteti meg és emeli ki a civilizációból azt az elitet, amelynek a kezébe a világ sorsát tenné.

Nyilván Orbán Viktor hallott már erről, ám a magyarok biztosak lehetnek abban, hogy ennek a józan gondolkodású embernek a helyén van az esze, de mindenekelőtt a szíve. Annál is inkább, mert alig fordult ki még az ország népe a szavazófülkékből, máris megkezdődött a 2014-es választások kampánya. Magyarán, beindult az MSZP. Mesterházy Attila pártelnök például bejelentette, hogy a szocialisták most a humánus értékek felé fordulnak. Miért, eddig nem ott voltak? Talán a humánum fogalma, a humanizmus folyamatos emlegetése a legalkalmasabb egyébként a nagy politikai visszaélésekre. Hitler az Asztali beszélgetésekben például „kolosszális humanistának” nevezte önmagát.

De hogy mennyire komolyan gondolja a humánus értékekhez való közeledést az MSZP, mindjárt látszik is abból, hogy az Alkotmánybíróság bölcs döntését kéri az úgynevezett szabálysértési törvénnyel kapcsolatosan. A párt szerint sok fiatalkorút fenyeget és stigmatizál a jogszabály, úgymond bűnözővé teszi őket. Tehát akkor nem a családjaikban és szűkebb-szélesebb rokonságukban öröklik a „bűnözői kultúrát” ezek a szerencsétlen fiatalok? Nem ott szokás egy-egy tolvajlásban vagy betörésben előreküldeni a gyerekeket, mert őket még nem lehet megbüntetni? Nem ezen a szinten kellene beavatkoznia annak, aki változtatni akar a szomorú valóságon? (Amelynek kimondásáért látványosan meghurcolták Miskolc rendőrkapitányát…)

Bűn bűnhődés nélkül nem maradhat. Ez az új kormány filozófiája, ha úgy tetszik, ez is paradigmaváltás, ahhoz a káoszkoncepcióhoz képest mindenképp, amelyet a balliberális oldal képviselt, amíg kormányon volt. Mellesleg szólva a fiatalkorúak bűnözése egyre nagyobb gondot okoz, kivált, hogy tudjuk, ők sokkal kegyetlenebbek és brutálisabbak egy-egy rablás során, mint a felnőttek. S a fia­talokat etnikai indulatokkal, a védettség, a törvény felettiség hamis illúziójával még hergelte is nyolc éven át a balliberális hatalom. Más se kellett azoknak a tizenéveseknek, akik szerencsétlenségükre addig is a bűnözés kultúrájában nevelkedtek. Mert nemcsak a rendőrroham lehet hatásos a magyarok ellen, de ez is. Arról nem is beszélve, hogy a nagy humanista felhorgadásból valahogy kimaradtak az áldozatok. A megalázott, megvert, kifosztott iskolások, a kirabolt és összerugdosott nyugdíjasok. Nincs mese. Néhány renitens, bűnözésből élő família megint elérte az MSZP felső köreit. Most kérnek, s cserébe tőlük is lehet majd kérni.

Istenem, a hamvas fiatalság meg a vele járó, soha el nem veszíthető ártatlanság… de fontos lett ez hirtelen a baloldalon. Mansfeld Péter is fiatalkorú volt, mikor bírái elé állt. Direkt megvárták, amíg eléri a tizennyolcat, hogy felakaszthassák.

Sinkovics Ferenc

Egy hozzászólás to “Úton, az igazság felé”

  1. Valery Seckington Says:

    A thoughtful insight and ideas I will use on my website. Youve obviously spent some time on this. Congratulations!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: