A nyugalom túlsúlya – Képek és szobrok: Fernando Botero kiállítása a Szépművészeti Múzeumban

 
 A Szépművészeti Múzeumban szeptember 30. óta látható Fernando Botero, a ma élő talán legnevesebb kolumbiai festő és szobrász csaknem hatvan művét felvonultató kiállítás. A művész magánrepülőjén érkezett Budapestre, hogy pénteken délután dedikálja a kiállítás katalógusát a múzeumban. Botero elmúlt húsz évének munkásságából láthatunk válogatást.

 
 

 

 

 

 
 

 

 

A 78 éves, világhírű művész életművébe első ízben nyerhetünk betekintést, ugyanis olajképei és bronzszobrai most először láthatók hazánkban. Dragon Zoltán, a kiállítás kurátora a Régi Képtár négy termébe, a manie-rista és barokk festmények helyére álmodta Botero élénk színekben tobzódó, statikusságukban is szárnyaló, posztmodern portréit, életképeit és csendéleteit. Az 53 nagyméretű olajkép és az öt bronzszobor nem kronologikus, hanem tematikus rendezési elvet követ, így az egyes műalkotások párbeszédbe lépnek egymással, lehetővé téve Botero életművének minél teljesebb megértését és befogadását.

Mesék a húsról – FERNANDO BOTERO

 

 

 

Botero senkiével össze nem téveszthető, nyugalmat árasztó kövér alakjai és telt formái a tömeg mindenekfeletti hatalmát hirdetik egy olyan korban, amelyben minden a súlytalanságról szól. A festő számára mégis ez a legfontosabb, egész életművét a tömeg és a kiterjedés kifejezésének lehetőségei hatják át, ennek rendeli alá témaválasztásait, bámulatos színkezelési módját és kompozícióit. Botero képei egyszerre humorosak és szívbemarkolók. Kedves, szeretetteli alakjai, a lényeget megragadó életképei, színpompás tájképei és csendéletei az élet diadalát és a világ sokszínűségét ünneplik, a megfestett arcok mégis valami örök szomorúságot és feloldhatatlan magányt árasztanak. Éppen ebből, a végletek tökéletes egymásba játszásából fakad Botero nagyszerűsége. Vásznán egymással szembenálló entitások, a súlyos és a könnyed, a vidám és a szomorú, a szép és a csúf, a játékos és a komoly, az egyszeri és az örök, az ősi és a modern lép párbeszédbe egymással, és teremt valami megmagyarázhatatlanul különös harmóniát. A művész így vall minderről: „Nem célom az, hogy metafizikai gondolatokat közvetítsek. A vágyam csak egy: festőnek lenni. A témákhoz úgy közelíteni mint festő, nem pedig úgy mint elemző, filozófus vagy pszichoanalitikus. A világról és az életről sem kívánok mély érzelmeket közvetíteni. Ecsetemmel úgy alkotok, mintha folyton csak gyümölcsöket festenék.”

A tárlat első termében öt meztelen portré kapott helyet, amelyek a testet, a húst teljes valójában és pompájában tárják elénk. Itt találhatók továbbá a híres parafrázisok, Grien, Raffaello, Velázquez, Van Eyck, Rubens, Goya és Lebrun festményeinek posztmodern újraértelmezései. A következő teremben különböző életképeket láthatunk zenészekről, kártyajátékosokról, varrónőkről, táncmulatsá-gokról, piknikező emberekről, poharazó nőkről és szeretőkről, de helyet kapott a teremben néhány lélegzetelállító tájkép és csendélet is. A harmadik teremben Botero önéletrajzi ihletésű festményei láthatók, egyebek mellett a híres önarckép, illetve a bikaviadalokat és a cirkuszosokat felelevenítő alkotásai. Az utolsó teremben szintén önéletrajzi ihletésűek a jezsuita tanulóévekre reflektáló festmények, de itt találjuk a híres Virágos triptichont is, valamint további csendéleteket és életképeket.

Botero képei és szobrai 2011. január 23-ig látogathatók Budapesten, majd februártól bezárja kapuit a Szépművészeti Múzeum, és megkezdődik az új térszint alatti szárny építése.


Botero kalandos életútja és pályaképe

Fernando Botero Angulo 1932. április 12-én született a kolumbiai Medellínben. Tizenhat évesen jegyzi el magát végérvényesen a festészettel. Útja Bogotába vezet, majd Madridba költözik, és beiratkozik a híres San Fernando Akadémiára, ahol lehetősége nyílik megismerkedni az európai képzőművészettel. Következő állomása Párizs, majd Firenzébe utazik. Párizsban él feleségével, Sophia Varival, a magyar származású, görög festőművész és szobrásszal, de sok időt tölt toscanai nyaralójában és szülővárosában, Medellínben is. Festményei és szobrai dollármilliókat érnek. 


Botero képei és szobrai 2011. január 23-ig látogathatók Budapesten, majd februártól bezárja kapuit a Szépművészeti Múzeum, és megkezdődik az új térszint alatti szárny építése.

 
 
Zsigmond Nóra

 

  

 


Botero: „Nem célom az, hogy metafizikai gondolatokat közvetítsek. A vágyam csak egy: festőnek lenni ...

Botero: „Nem célom az, hogy metafizikai gondolatokat közvetítsek. A vágyam csak egy: festőnek lenni ...

 

 

2 hozzászólás to “A nyugalom túlsúlya – Képek és szobrok: Fernando Botero kiállítása a Szépművészeti Múzeumban”

  1. gasarirma Says:

    Remek kiállítás ! Mindnekinek csak ajánlani tudom ! Egészen érdekes jókedv és életöröm lesz urrá az emberen, talán a színek miatt, még nem tudom, friss az élmény!

  2. luna Says:

    Ez tök jó, csak ne lenne többször ugyanaz egymás alatt. De köszi, tényleg sokat segített a tárlat megértésében ! 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: