A Kossuth téri, a salgótarjáni, az egri és a tatai sortüzeknek, ártatlan emberek lemészárlásának máig nincs következményük

A Biszku-féle ’56-os népi demokratikus igazságszolgáltatás

Egy olyan országban működött illegitim kormány 1956-ban és később egy ideig, a megtorlások idején, és hozott az emberi jogokat súlyosan megsértő, népellenes halálos ítéleteket, amely ország aláírta a genfi egyezményt is – mondta a lapunknak adott interjúban Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája. Az emberiesség elleni bűnöket elkövetőket ezért kell felelősségre vonni. A tetteikért. Ezek a cselekmények ugyanis a hatályos nemzetközi jog szerint hivatalból is üldözendők.

 

– Egy korábbi nyilatkozatában hamisnak nevezte Biszku Béla védekezését, miszerint az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során a halálos ítéleteket nem ő hozta, a büntetőeljárásokba pedig belügyminiszterként nem avatkozott bele. Miért állította, hogy ez hamis?

– Formailag, persze, igaz, hogy a megtorló ítéleteket a bíróságok hozták, csakhogy az igazságszolgáltatás csupán azt hajtotta végre, amit a politika előtte már eldöntött. Ne feledjük, az állam meg a párt hatalma egy volt. Az akasztások pedig Biszku belügyminisztersége alatt történtek. A rettegett pártvezető egy illegitim kormányban volt a megtorlások egyik irányítója. A Kádár-kormányt az ENSZ csak megalakulása után másfél évvel ismerte el, addig a világszervezetben egy szovjet állampolgár képviselte Magyarországot.

Wittner Mária igazsága

– Ez utóbbi körülménynek van jelentősége abból a szempontból, hogy Biszkut cselekedetei miatt bíróság elé állítsák?

– Feltétlenül, hiszen egy olyan országban működött illegitim kormány, és hozott az emberi jogokat súlyosan megsértő, népellenes, halálos ítéleteket, amely ország aláírta a genfi egyezményt is. A hóhérokat ezért kell felelősségre vonni. A tetteikért. Egyetértek Wittner Máriával abban, hogy a kommunista megtorlások irányítóinak a börtönben lenne a helyük, nem budai villákban. Azt azonban parodisztikusnak tartom, hogy a volt belügyminisztert nyilatkozata, a kommunizmus bűneinek tagadása miatt vonják felelősségre. Csakis a tettei miatt kellene felelnie. Az emberiesség elleni bűnei miatt, amelyek a nemzetközi jog alapján nemcsak szankcionálhatók, hanem hivatalból üldözendők. A nemzetközi egyezmények szerint amikor az állam hatalma megvédése, megtartása érdekében a politikájával szemben alkotmányos keretek között tiltakozók ellen veti be fegyveres erejét, méghozzá szisztematikusan és széleskörűen, akkor ez a cselekmény kimeríti az emberiesség elleni bűntettet. Ez történt 1956-ban.

– És 2006-ban?

– 2006-ban is ez történt, csak valamivel „békésebb” eszközökkel, más történelmi helyzetben tiporták lábbal az emberek alkotmányos alapjogát, a gyülekezési jogot. A rendszerváltoztatás utáni igazságszolgáltatás legszégyenteljesebb esete, hogy százötven ember előzetes letartóztatását rendelték el úgy, és fosztottak meg állampolgárokat személyes szabadságuktól, hogy a másodfokú ítélet alapján kilenc kivétellel mindenkit szabad lábra kellett helyezni, mert nem álltak fenn az előzetes letartóztatás különös okai. Legalább ennyire döbbenetes az is, nincs arról hír, hogy a sorozatosan téves – politikai elvárásra történő – ítélkezési gyakorlatnak tudomásom szerint nem voltak konzekvenciái a bírósági szervezetben és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban. Sőt azt a csoportvezető bírót, aki a futószalagon történő letartóztatásokat instruálta, még a Juhász Andor-díj arany fokozatával is kitüntették, ami öt hónapi fizetéssel jár együtt, és más – a megtorló ítélkezésben részt vevő – bírák is elismerésben részesültek.

– Maradjunk még Biszkunál és az ötvenhatos megtorlásoknál. Milyen bizonyítékai vannak annak, hogy a bíróságok nem voltak függetlenek?

– Az Országgyűlés a „népi demokrácia” paravánja volt, ezt ábrázolandó ültettek bele például népművészt, tojásfestőt. Trójai falóként beépítették a rendszerbe a törvényerejű rendeletet, amelyet az Elnöki Tanács hozott. A törvényeket és a politikai döntéseket a párt politikai bizottsága, illetve a központi bizottsága hozta meg, kimunkálása pedig az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő főosztályán történt. Ehhez igazították a bírói, ügyészi apparátust, méghozzá úgy, hogy a felső vezetőkkel kapcsolatosan a párt káderhatásköri megbízottainak vétójoguk volt a vezetők kinevezésénél. 1957-ben a bírói kar tele volt olyan munkáskáderrel, akiket a párt a legalkalmasabbnak talált arra, hogy a népi demokráciát az igazságszolgáltatásban is védje.

– Amely, lássuk be, egy „ellenforradalom után” nem volt egyszerű feladat. Ön lapunkban korábban már mesélt Marosán Györgynek 1957 januárjában a Legfelsőbb Bíróságon tett látogatásáról…

– Igen, Marosán adta ki azt a parancsot, hogy „mától kezdve lövünk”, majd 1957 januárjában a Legfelsőbb Bíróságon a polgári bírókat is arra kötelezte, hogy részt kell venniük a forradalmárokkal szembeni megtorló ítélkezésben. Voltak olyan bírák, akik nem voltak hajlandók részt venni ebben a gyalázatban. Nevüket márványtábla őrzi az LB épületében. A Kossuth téri, a salgótarjáni, az egri, a tatai vagy az újkécskei (ma Tiszakécske – A szerk.) sortüzeknek, ártatlan emberek gyalázatos lemészárlásának máig nincs következményük.

– A sortüzeket követően, 1957 januárjában lett Biszku belügyminiszter, aki kevesellte a halálbüntetések számát. Csak kevesellte, vagy ön szerint érdemlegesen tett is azért, hogy többen lakoljanak?

– Leginkább itt érhető tetten a Biszku-féle védekezés hazugsága. Hiszen a bírósági eljárások törvényessége megkérdőjelezhető. Miféle igazságszolgáltatás az, ahol a bíró kötéllel fenyegetheti a vádlottat? A politika olyan jogpolitikai irányelveket – titkos dokumentumban – kényszerített a „független” bíróságokra, amely szerint az osztályidegen, a rendszerellenes és a lumpen elemekre a törvény teljes szigorával kellett lesújtani.

Tutsek Gusztáv, a vérbíró

– Ebben aztán nem volt hiba. Melyek voltak a leglátványosabb esetek, amikor a politika, hogy Biszkut idézzem, „nem avatkozott be a büntetőeljárásokba”?

– Miskolcon a forradalom kitörésekor felakasztottak egy embert, akit ÁVH-snak néztek. Ebben az ügyben húsz embert állítottak bíróság elé, Tutsek Gusztáv közülük tizennyolcat halálra ítélt. A Legfelsőbb Bíróság nem volt elégedett az ítélettel, ott még az első fokon életben hagyott kettőt is halálra ítélték. Egyszer egy ügyvéd a bíróság büféjében odalépett Tutsek bíróhoz, s azt mondta neki: „A védencemet halálra tetszett ítélni, de én nem mondhattam el a védőbeszédemet.” Tutsek elővette szobája kulcsát, odaadta az ügyvédnek, s azt felelte, menjen be a szobámba, s mondja ott el.

– Hogy bántak a független bíróságok a rendszer kegyeltjeivel?

– Ennek érzékeltetésére két történetet mesélnék el. Az első a PEMŰ igazgatójának, egy igazi munkáskáder vezetőnek a története, aki eredendően bőröndössegéd volt. Ez a férfi a Fővárosi Bíróság elnökének volt a kártyapartnere, a kivételezett bánásmódhoz ez bőven elegendő volt. Az igazságszolgáltatással azért gyűlt meg a baja, mert nemes egyszerűséggel egy újítást, amely kollégái munkáját dicsérte, a sajátjaként nyújtott be, s még 20 ezer forint újítási díjat is felvett érte. Ez nem kis összeg volt, nekem, aki bíróként dolgoztam, csaknem egyéves fizetésem volt. Az igazgató ügyét én tárgyaltam, és csalás miatt egy év négy hónap letöltendő börtönbüntetést szabtam ki rá.
A rendszernek az is sajátossága volt, ha a politikának nem tetszett egy ítélet, akkor megalapozatlansági óvást lehetett benyújtani. Ebben az esetben is ez történt, így aztán a szabadságvesztést felfüggesztett büntetésre enyhítették. A másik eset már a Kádár-korszak vége felé történt. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter friss jogosítvánnyal gázolt halálra egy embert a Farkasréti temető bejárata előtt. Halálos gázolásért az akkori ítélkezési gyakorlat szerint fogházbüntetés járt. Keserűné azonban megúszta 30 ezer forint pénzbüntetéssel.

– Munkáskáder bírók is hoztak halálos ítéleteket a megtorlások idején?

– A munkáskáder bíróknak jogakadémiát kellett végezniük, ez afféle gyorstalpaló volt. A forradalom egyik mártírjának, Mansfeld Péternek az ügyében például az a Bujdi Béla járt el, akinek ilyen jogakadémiai végzettsége volt. Mansfeld még fiatalkorúként állt bíróság elé, így őt nem, csupán társát ítélte halálra Bujdi. Mansfeld 15 évet kapott. Az ügyész persze fellebbezett, mert bár Mansfeld proligyerek, ipari tanuló volt, de olyan módon jelentett veszélyt a népi demokráciára – szólt az indoklás –, hogy javíthatatlan, ezért rá halálbüntetés kiszabását kérték. Az ügyészi kívánalomnak Vágó Tibor bíró tett eleget, s megtalálva a jogi kiskaput, amellyel fiatalkorúságától el lehetett tekinteni, Mansfeldet halálra ítélte. Vágó bíró személyesen írt át a börtönparancsnoknak, hogy az „ítéletet másnap reggel hajtsák végre”. A Biszku-féle jogállami ítélkezésekről annyit még, hogy a halálos ítéletet kiszabó büntetőbíróság a tárgyalás után átalakult kegyelmi tanáccsá. Tehát ugyanannak a bíróságnak kellett a kegyelmi kérelmeket előterjeszteni, amely a halálos ítéletet is meghozta.

Bán Károly

Tóth Ilona megkínoztatása

– Egy balliberális jogszociológus nemrég Biszku védelmében úgy nyilatkozott, a „történelmi események megítélését az államnak nem szabad a büntetőjog eszközeivel üldözni”. Akkor sem szabad, ha a „történelmi eseményeket”, a halálos ítéleteket jókora veréssel készítették elő?

– Az előkészítésről Tóth Ilona orvostanhallgató esete jut az eszembe. Őt annyit kínozták, hogy az igazságügyi orvos szakértő azt állapította meg, a talpán semmiféle fájdalmat nem érzett már. Az ordítozó, fenyegetőző bíró látványa sem volt ritka jelenség. Egy alkalommal a vádlott a már említett Tutsek bíró tárgyalásán kitépte magát a fegyőrök fogságából, s bepancsolt egyet a hírhedt vérbírónak. Óhajt-e tovább tárgyalni, bíró úr? – kérdezték tőle. Tutsek az inzultus ellenére sem kérte új bíró kijelölését, zokszó nélkül halálra ítélte a vádlottat.

2 hozzászólás to “A Kossuth téri, a salgótarjáni, az egri és a tatai sortüzeknek, ártatlan emberek lemészárlásának máig nincs következményük”

  1. Gondolat – Kanadai Magyar Magazin Says:

    […] A Kossuth téri, a salgótarjáni, az egri és a tatai sortüzeknek, ártatlan emberek lemészárlá… […]

  2. VÁDEMELÉS BISZKU BÉLA ELLEN « Gondolat – Kanadai Magyar Magazin Says:

    […] A Kossuth téri, a salgótarjáni, az egri és a tatai sortüzeknek, ártatlan emberek lemészárlá… […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: