Javíthatatlanok

György Konrád

Konrád György

Álláspont

Szegény Magyarország, akinek ilyen barátai vannak, nincs is szüksége ellenségre! Itt van például az egyik kiváló magyar, Konrád György, aki Esterházy Péterhez, Nádas Péterhez vagy éppen Kertész Imréhez hasonlóan, meghálálva azt a rengeteg pénzt, amit a külföldi karrierjére és üdültetésére költöttek a magyar adófizetők, ahol tud, segíti szegény itthon ragadt honfitársait. Például avval, hogy Nyugaton a szebbik arcát mutatja meg a hazájának, ide csalva turistát, értelmiségit, befektetőt…

Konrád most is mindent megtett, hogy hiteles képest fessen Magyarországról a nyájas francia olvasóknak. A Libération tegnapi számában ez a nemzeti érzésektől duzzadó keblű egykori szalonellenzéki azt fejtegeti többek között, hogy politikai perek új korszaka vette kezdetét nálunk, de csak a sakktábla bal oldalán keresik a vádlottakat. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy az istenadta nép ráadásul támogatja mindebben a kormányt. „Sőt a televízióban megbilincselve mutatott emberek mindig szereznek egy kis örömöt, és a baloldalon vett reváns e cirkusza foglalja le a közgondolkodást.”

Borzasztó! – szörnyülködhet a világbékét és az igazságot mindig és mindenekfelett óhajtó francia olvasó, de mindjárt némi segítséget is kap Konrádtól, hogy hova lője be magának Orbán Viktor kormányát. „A hatalmon lévő erő konzervatív, radikális, paternalista, valahol Berlusconi és Putyin között” – hangzik a megfejtés, majd a nemes szívű Konrád a Fidesz-börtönnel fenyegetett szoclib tolvajok apropóján, némi bukfenccel oda jut, hogy mindez olyan, mint a Rajk-per és az 1949-ben induló párton belüli leszámolás korszaka. Azonban korunk Petőfije nem adja fel. „Magyarország történelmében mindig voltak repedések, amelyek meggátolták a zsarnokság totális működését. Lesznek akadályok azon a csodálatos úton is, amelyet Orbán elképzelt magának” – eleveníti fel a legszebb partizánromantikát az író.

A Libérationban közölt interjú azonban csak finom felvezetése a lap másik írásának, amelyben az SZDSZ-ben és a Hit Gyülekezetében múló feltűnést keltő Hack Péter alkotmányjogászt szólaltatják meg. A Hit csarnok bukfenckirálya azon bosszankodik, hogy a Fidesz–KDNP kiherélte az antiszemitizmust büntető törvényt, és (figyeljenek!) relativizálta holokauszttagadást azzal, hogy minden más elnyomó rendszer által elkövetett bűn tagadását is szankcionálni rendelte. Az igazmondó juhász Hack professzor szerint a helyzet már annyira elviselhetetlen Magyarországon, hogy miközben a kommunista bűnöket senki sem tagadja, egyes politikusok egyenesen Hitlert rehabilitálnák.

Ezek után a Libération újságírója, Florence La Bruyure összegzi a két hazafitól kapott, kikezdhetetlenül hiteles információit, és ő maga vonja le a következtetést: „A harmincas évek jobboldalához hason­lóan Orbán Viktor sem tartott soha távolságot a szélsőjobboldaltól. Így nem meglepő, hogy egy játéktéren találja magát a Jobbikkal.” A jól tájékozott La Bruyure asszony szerint Orbán Viktor a szocialisták és a liberálisok elszámoltatásának ötletét is az „újfasisztáktól csente el”. De Orbán tulajdonképpen Hitlernél is gonoszabb – gondolhatja a lelkes Libération-olvasó –, hiszen Bruyure szerint a miniszterelnök egy valóságos felforgató, aki az Orbán-bullával (értsd: a Nemzeti együttműködés nyilatkozata) egyesíteni akar minden magyart a határon innen és túl. Például a magyar állampolgárság kiterjesztésével „fölélesztette a magyar sovinizmus rémét a szlovák szomszédoknál, sőt Szerbiában és Romániában is”.

Amiatt főjön a Libération főszerkesztőjének a feje, hogy munkatársa, Bruyure asszony ilyen mérhetetlenül rest és ostoba. Konrád Györggyel és Hack Péterrel meg a többi kiváló informátorral viszont akad némi elszámolnivalónk. Mert hogy van az, hogy a liberális értelmiség mással sem foglalkozott a három jobboldali kormány idején, mint hogy minden erejével lejárassa az országot? A nómenklatúra kurzusai alatt pedig hólyagos lett a tenyerük a szerecsenmostatástól.

Az elmúlt hónapokban megjelent objektív tudósítások egész sorából már-már arra lehetett következtetni, hogy a Konrád-kommandó felhagyott a külföldi közvélemény permanens hergelésével. Ám most kiderült, hogy csupán erőt gyűjtött, és éppen ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta. Sajátos hungarikumként tehát az marad a liberális magyar értelmiségi, ami volt: hazaáruló.

Huth Gergely
MHO


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: