Lehet-e még publicisztikát írni?

„Fontos” téma lett a napokban a Nemzeti együttműködés nyilatkozata. Hogy kifüggesszék-e. Vagy mégsem; elvégre Orbán adta, ergo nem jó.

Közhellyé kopott Adorno panasza – Auschwitz után… –, s persze vitán fölüli igazság, hogy azóta is írnak verset az arra kárhoztatottak, jót, rosszat vegyesen.

Mi hát a baj a publicisztikával? Író, ne nyavalyogj, végezd a dolgodat!

Csakhogy. Akinek megadatik, hogy kilépve a taposómalomból beleolvasson a régiek műveibe, azt látja: manapság a sajtóban oly mértékig pártossá vált a közírás, hogy az már óhatatlanul a minőség rovására megy.

Ha belenézünk a legnagyobb példányszámú lapokba, azt kell beismernünk: vége. Amúgy tehetséges szerzők kényszerülnek a szerkesztőségi elvárásnak megfelelő „eredményre jutni” a megadott terjedelem végére; és mert derék iparosok, sikerül is nekik.

Azok a bizonyos szerkesztőségi elvárások pedig… nos, azok kegyetlenül függnek a pénztől. A tulajdonosok ki vannak szolgáltatva a hirdetőknek, mert Magyarországon nincsen tőkeerős sajtó.

Ahová a szocialista-liberális erők csurgatták a pénzt, ott bizony kőkemény szoclib agitáció folyt, a másik oldalon pedig a tőke magamaga volt benne a médiában.

A most hajnalodó korszakban a baloldali média „útelágazódáshoz” fog érkezni. Az MSZP–SZDSZ elveszítette azokat a kasszakulcsokat, amelyekből osztotta a manit. Hogy pl. Gyurcsány fog-e a sajátjából is áldozni százmilliókat? – erre a kérdésre nekem van tippem, de fölösleges jósolnunk, rövidesen megtapasztaljuk a választ.

Más világ – lehetne – az internet. Sajnos nem lett az. A hálón ugyanis akkora nemtelen információtömeg hömpölyög, amekkorában elvész a kevéske valóban közlésre méltó gondolat.

Tökéletes példa a „fészbúk”. Ezek a közösségi oldalak botrányos módon züllesztik a társadalmat, főképpen az új nemzedéket; hiába gondolják, mondják némelyek, hogy pedig ők aztán milyen tisztességes meg építő meg hasznos közösségi oldalakat működtetnek.

Sajnos, sajnos nem. Azért nem, mert „közösség” interneten: nincs. Lehetetlenség. Hasonlóképpen, mint a „kiberszex”. Mélyen antihumánus. És egy nemzedék megy gallyra, a szemünk láttára, az otthonainkban, a mi hibánkból. Ők a mi gyermekeink.

„Fontos” téma lett a napokban a Nemzeti együttműködés nyilatkozata. Hogy kifüggesszék-e. Vagy mégsem; elvégre Orbán adta, ergo nem jó. Kifüggeszteni.

Magyarok! Függesszétek ki a Tízparancsolatot.

Mert különben végetek lesz, igencsak záros határidőn belül.

Az pedig nem publicisztika. Viszont érvényes.

Nyiri János

2010. július 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: