Gyurcsány megteszi…

Szentmihályi Szabó Péter: Akárhogyan is nézzük, a balliberális ellenzék nagyon rákapcsolt. Felbátorodott, úgy is mondhatnám: elszemtelenedett. Az őszödi rém már fenyegetőzik is, azt mondja, nem lesz bocsánat. Ő majd elszámoltat minket, mindenkit, aki megtámadta a Harmadik Köztársaságot és annak tökéletes, csodálatos rendszerét. El is hiszem neki, hogy megteszi, ha módja lesz rá.

Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.

Sarkosan fogalmazva

 

A parlamentben Varju László (MSZP) nekiesett a miniszterelnöknek, utalva egy régebbi beszédére, és kijelentette: „Az én hazám nem disznóól.” Orbán Viktor felolvasta egykori megjegyzésének teljes szövegét, amelyből kiderült, egy bizonyos pályázati rendszert nevezett disznóólnak, vagyis a szocialista képviselő hazudott. Viszonválaszában Varju Lászlót cseppet sem zavarta a helyreigazítás, megismételte a sértett hazafi mondatát. Mármost a helyzet az, hogy az MSZP – az SZDSZ-szel karöltve – mindent elkövetett, hogy hazánkat disznóóllá tegye, Orwell Állatfarmjának megvalósítását tűzve ki célul, de mindegy: hiába próbálkozik a jelenlegi baloldal, szájukból a „haza” és a „nemzet” szavak hamisan csengenek nem csak történelmi és ideológiai okokból, hanem mert 1990 óta minden kormányzati lépésük arra irányult, hogy nagy disznóságokat kövessenek el a nép és a köztársaság nevében. Álszent dolog ez, mint TGM kifakadása, miszerint „Magyarországon szellemi rabszolgaság van”, bár a megállapításnak van értelme: igen, a keresztény, nemzeti szellem még mindig rabszolgaságban van, az új alaptörvény Nemzeti Hitvallása ezért tűnik a liberálisok számára rabszolgalázadásnak. Ezért sír B. Iván újságíró, mondván: „Idegen országban élek (…) Nincsen közöm az új alkotmányhoz, az államfőhöz, kormányfőhöz, pártokhoz, igazságszolgáltatáshoz. Nekem ez a hottentották Magyarországa. (…) Én maradok a magam hazájában. A saját, egyszemélyes hazámban.” Végül is mindenkinek joga van az egyszemélyes disznóólhoz, de hagyjuk békén a szegény sertéseket, úgyis egyre kevesebben vannak. Maradjunk annyiban, hogy a többség megunta a „törpe minoritás” (Antall József) garázdálkodását. Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.

Szentmihályi Szabó Péter

Önrendelkezés

Kulcsár Anna: Jól körvonalazható, kik és miért nem szeretnék, ha a kétharmados alkotmányozó többség teljesítené kötelezettségét és megszavazná az új alaptörvényt. Először is nem szeretné az MSZP. Az utódpárt a Horn-kormány idején nem tudott közös nevezőre jutni koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel: a 72 százalékos többség a több évig tartó előkészület ellenére sem volt képes az alkotmányozásra. Ha mi nem tudtunk alkotmányozni, ez másnak se sikerülhessen – ennyi az MSZP válaszának lényege.

Sajtószabadság? „Leventét” kergeti a szocialista gondolatrendőrség

MNO – NL
Miközben a szocialisták Brüsszelben elítéltetik Magyarországot a médiatörvény miatt, idehaza más szemmel nézik a sajtószabadságot. Az egyik MSZP-s politikus újra a rendőrséggel nyomoztat egy kommentelő után, mert nem tetszett neki, amit az egyelőre ismeretlen netező írt.

 

Csakhogy a bíróságnak egyetlen feladata van – a visszadumálás helyett …

A pártkatona

Baka András

Kimutatta a foga fehérjét Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor két MSZP-s képviselő felszólításának eleget téve, a semmiségi törvény apropóján nekirontott az egész Magyar Országgyűlésnek. Ráadásul olyan gagyi érvelési technikát alkalmazva, mintha annak idején az SZDSZ kovácspistis kampánycsapatába szeretett volna kisegítőnek jelentkezni.

Baka – közjogi méltóság ide vagy oda – ezzel elvesztette a jogosítványát arra, hogy a közvélemény akárcsak a legcsekélyebb tisztelettel viseltessen iránta.

 

Kapcsolódó anyag:

Baka András mostantól nem nevezheti magát független személynek

„Gyurcsányt az ájulás kerülgette”

 

 

Az alábbiakban olvasható beszámoló még soha sehol nem látott napvilágot, bár egyes részleteit egykét beavatott talán ismerhette. A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.

Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentő, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tőle várja a „megújulást”. A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás megnyilatkozásait idézik.

Gyurcsány Ferenc

 

Kapcsolódó anyag:

Új baloldali pártot csinálna Gyurcsány

Az ország romba döntője Orbán egyeduralmáról, dúlásról, a harmadik köztársaság lerombolásáról vizionált az évértékelőjén

Gyurcsány utólag roppant demokratikus

Tótágas

Forró Péter: Néha úgy érzem, feje tetejére állt mifelénk a világ. Balról teli tüdővel fújják a passzát szelet, így ha az ember jó figyel, megtudhatja, hogy olyan országban él, ahol sárba tiporják a demokráciát, kemény a cenzúra, elköltözött a szólásszabadság. S mindezt a kordonmentes Kossuth téren, öt ásítozó rendőr mellett a mikrofonba is beleüvöltötték – éhséglázadás réme fenyeget, a “kormány gyűlöli az értelmiséget, mert az liberális” (ez Tarr Béla filmrendező meglátása egy vele készített interjúban), és egyébként is szemenszedett hazugság az az állítás, hogy 2006-ban bárkit is meglőttek volna gumilövedékkel a rendőrök (Heller Ágnes filozófus kijelentése egy brüsszeli konferencián).

(…)

Ha mindez nem lenne elég, jött a hír, amely szerint Mesterházy Attila, az MSZP elnöke felkérte Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Kovács László párttársakat – akik korábban fűhöz-fához rohantak hazánk elmarasztalása érdekében -, hogy keltsék jó hírét Magyarországnak szerte a világban. Mondom, furcsa világot élünk…

Lajos a vártán

Bokros Lajos

Forró Péter: Nagyot tévedtek, akik azt hitték, eltűnik a politikai közbeszédből a szép bajuszú Bokros Lajos, aki az MDF százötvenezer választójának akaratából éppen hogy kijutott Brüsszelbe, míg szeretett pártja – az elnök asszonnyal az élen – látványosan elvérzett a parlamenti választásokon. Most így fest a helyzet: amíg a párt a politikai életben maradásért küzd, Bokros külhonban eszi a kiküldött képviselők keserű kenyerét. Üzentek is neki, nem kell több áldozatot vállalnia pártjáért – egyébként is úgy látják, hűtlen lett a fórumos eszmékhez, inkább a saját politikai-pénzügyi karrierjének építésén munkálkodik lelkesen -, adja vissza mandátumát, amelyet szavai szerint a tisztességes, vidéki MDF-esekért visel.

Sarkosan fogalmazva – az üldözött elvtársak és elvtársnők rejtélyei

Szentmihályi Szabó Péter:

Ezek a szegény, ártatlan, üldözött elvtársak és elvtársnők valami rejtélyes módon saját pénzügyeikben sosem döntöttek rosszul, kastélyaik, birtokaik, cégbirodalmuk építése és gyarapítása válságos időkben sem szünetelt. Mindegyik szocialista-szabad demokrata miniszternek és államtitkárnak lett szép, új, százmilliós házacskája és nyaralócskája, aki meg nem volt elég takarékos, annak felajánlották megvételre apró szolgálati lakását, és a minisztérium felújított, de teljesen értéktelen terepjáróját és személygépkocsiját.

Lovas István: Képeslap Belgiumból

Ne higgyünk sem a térképnek, sem a szemünknek. Belgium nem északnyugat-európai ország. Ezek csak a földhöz ragadt tények, semmi közük a valósághoz. Ízig-vérig lusta, mediterrán ország ez az elviselhetetlenül puritán-liberális (ne zavarjon bennünket a jelzőpár belső ellentéte) Hollandia és a kiheverhetetlenül unalmas Luxemburg között. Itt a szieszta uralkodik a munka ethosza fölött. Ebben az országban öröm látni a másfél órán át hangulatos vendéglőkben ebédelő, nevetgélve beszélgető alkalmazottakat, munkásokat, nyugdíjasokat.

Ebédidőben itt bezár a bank, a patika s nem egy újságoskioszk. Mert az élet van a munkáért, nem megfordítva. Ha van dekadens Európa, akkor az Belgiumban van, ahol több mint 250 napja nincs kormány, de ez csak keveseket izgat. És ők is leginkább nevetnek rajta. Lassú mederben folyik itt az élet, és vele az észjárás is. Vagy háromszor lassabban, mint nálunk. A belgák és különösen a brüsszeliek rajonganak a „dolce far niente” (édes semmittevés) életmódjáért. Hacsak tehetik, semmit nem csinálnak. A januári ritka nap első sugarára már kiülnek a „brasserie”-k teraszára, akár plusz 5-6 fokban, hogy kávéjukat kavarva vagy sörüket, borukat kortyolgatva bámulják az előttük elvonuló lassú forgalmat.

Ember, érti?

Magyar Nemzet
Megreformálunk titeket, ha belerokkantok, akkor is – így jellemezte tegnapi beszédében az elmúlt években reformként eladott megszorításokat a miniszterelnök. A szinte hetente váltakozó gazdasági programokba, a stratégia nélküli, fűnyíróelvszerű elvonásokba valóban egy társadalom rokkant bele.

A teljesség igénye nélkül: volt itt száz lépés program, ötéves adócsökkentés (tudják, ez jelentette az ezermilliárdos adóemelést), Erős köztársaság, Sikeres Magyarország (vagyis: „minket irigyel fél Európa”), Új egyensúly, Őszödi elvek, Szabadság és szolidaritás, 48 pont, 23 pont, a kormányfő kilenc pontja, Köztisztasági program hét pontban, zászlóshajók, Új polgárosodás és Új tulajdonosi program. Ha esetleg nem emlékeznének rájuk, vagy kimaradt valami a felsorolásból, az csakis annak köszönhető, hogy a teátrális bejelentéseken túl egyikből sem valósult meg semmi.

Nyomorultak 15 perce 6.0 – Az éhező Settenkedő

Lippai Roland
Nagy a baj. Immár a legtökösebb megmondó emberek is olyan tettekre kényszerülnek, amelyekre még a legzordabb pillanataikban sem gondoltak volna. Nagyon úgy tűnik: lassan a magvas gondolatokkal megáldott, ám éhező celebek országa leszünk. Mi lesz itt, ha már azoknak is korog a gyomra, akik mindig pontosan tudják, hogy mi a tuti?

Szóval nem a más vélemények hangoztatása csípi az ember szemét, dehogy. Virágozzék minden virág ezen a csipetnyi bolygón. A diktatúra épülését is lehet hangsúlyozni minden lehetséges fórumon, hiszen amíg erre lehetőség van, addig a vádak gyenge lábakon állnak. Bár inkább az lehet a problémája a Bakács-féle hírességeknek, hogy éppen annak a véleménydiktatúrának omlanak le szélsebesen a falai, amit az elvbarátokkal együtt építgettek itt oly gondosan és fáradhatatlanul. Nem könnyű alfahímnek lenni, főleg a bukás előtti pillanatokban. Vagyis nem a gondolatok kinyilvánítása a gond, hanem ha olyan alakok ordítják bele az éterbe a tutit, akiknek személyes példamutatása – és akkor itt most finom megfogalmazás jön – hagy némi kivetnivalót maga után.

Celeb, lopott szalámival
Bakács Tibor szégyent hozott tisztességes baloldali kollégáira, de a gyerekeire is

Akiknek ürügy a sajtószabadság

Torkos Matild: Ahogy a minapi Kossuth téri demonstrációjukon az egyik szereplő dalban mondta a valódi céljukat: „Feri, segíteni kell, gyere vissza, táncolj újra nekünk.” Márpedig Feri – így, becézve – az ő köreikben csak egy van. Ha minden tüntetésüket ezzel a dallal fejezik be, akár azzal sem kell bíbelődniük, hogy a jövőben bejelentsék a demonstrációjukat a rendőrségen, a Ferit visszainvitáló dallal feloszlatják ők saját magukat is.

A kocka fordul

Magyar Nemzet
A lassan támogatók nélkül maradó magyarországi balliberálisok – az anorexiássá vált MSZP és a távcsővel is nehezen kivehető SZDSZ – az utóbbi hetekben hatalmas reményeket tápláltak: ha már a hazai pályán kikaptak, majd Európa a helyére teszi a kormányt. Azaz megbuktatja.

 

Mindent beleadtak – mégpedig sikerrel –, hogy segítsék azokat, akik már az elfogadott médiatörvény magyar szövegének véglegessé válása előtt Nyugat-Európa és Amerika lapjaiban kimondják az ítéletet: Magyarországon elhantolták a demokráciát, a lapokat cenzúrázzák, és ami történik, az Weimart, a fehérorosz és venezuelai diktátorokat idézi, míg a miniszterelnök maga a pusztai Putyin. Közben tévedhetetlen uniós szakértőkké váltak, és naponta cáfolták meg önmaguk tegnapi szakértelmét is: miközben bejelentették, hogy holnap érkezik meg az Európai Bizottsághoz (EB) a médiatörvény hivatalos angol fordítása, másnap kinevették azokat, akik azt hitték, Brüsszel elfogad egy pusztai angol változatot egy Chávez-kormánytól, hiszen a bizottság csak a saját fordítói gárdájának hisz. Miután még ez a technikai értelmezés se jött be, főcímekben, fölényesen cáfolták lapunknak a világsajtóban elsőként megjelenő azon értesülését, hogy az EB-nek nem lesznek lényegi kifogásai a médiatörvény ellen.

Időszaki rettegés

Magyar Nemzet
Ezt vártuk. Kollégák között hetekkel ezelőtt felvetődött a kérdés: a médiatörvény körüli vitában mikor hangzik el, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus? Most már világosan látható, hogy elérkeztünk ehhez a stádiumhoz. Schiff András zongoraművész nem lép fel többé Magyarországon, sőt nem is teszi a lábát erre a kilencvenháromezer négyzetkilométerre, Magyarországon rettegniük kell azon értelmiségieknek, tudósoknak, művészeknek, akik valaha is bírálni merészelték Orbán Viktort; közülük is legfőképpen azoknak, akik zsidók. Naná!

Heller Ágnes filozófus a lapunk által feltárt filozófusbotrány kapcsán arról beszélt a Népszabadság internetes oldalán, hogy a Magyar Nemzet antiszemita megfontolásból éppen azokról az érintettekről közölt fényképet, akiken látszódik, hogy zsidók. Amiatt is kesergett, hogy Gyurcsány Ferencet bár becsületes („Hazudtunk reggel, éjjel meg este”) és tisztességes („Mi az hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!”) embernek tartja, az borzasztó, hogy a liberálisból mára a nácinál is erősebb gúnyszó lett.

… őrök közt tipegni”

Sarkosan fogalmazva

Ami a West Balkánban történt, arról tanulmányt lehetne írni. Nemcsak rendészeti és erkölcsi szempontból, hanem a magyar ifjúság helyzetéről és kilátásairól itt, a magyar Nyugat-Balkánon. Egyik oldalon a kíméletlen nyerészkedés, a másik oldalon a rettentő üresség és magány, amely ilyen helyekre hajtja a fiatalokat, hogy pokoli éjszakai zajban legyenek együtt. Ez az a színes, multikulturális főváros, ami Demszkyék nagy álma volt, maga a megvalósult szabadság. Ezt féltik most a balliberális guruk naponta több cikkben és interjúban itthon és külföldön. Schiff András szerint „a magyar szinte olyan, mint egy titkos nyelv, nagyon kevesen értik. Ez a szerencséje annak a csőcseléknek, amely most dirigál”. Ők viszont tudnak ezen a titkos nyelven, és felvilágosítják a világ közvéleményét erről a csőcselékről. Ez a csőcselék mi vagyunk, a nyugat-balkáni magyarok. Kertész Ákos az Amerikai Magyar Népszavának kifejti, hogy „Európa, a botránytól rettegő, a közönyös Európa, az önvédelemre rest Európa ismét jó alkut fog kötni, mint Hitlerrel annak idején Mr. Chamberlain. Nem kell egy esztendő, új, mégis a mozdulatlanság ódon rothadásától bűzlő nacionalista tűzfészek fog izzani Európa közép-keleti peremén, Orbán Viktor úri Magyarországa körül”. Igen, Európa közép-keleti peremén, a Nyugat-Balkánon. Ha még nem volna elég, Konrád György is újra ír (Népszabadság):

„A kormány elfoglalta a bűnös fővárost is, család, rend, munka, templom, futball, a vidék felvonul, szeretjük a kolbászt, pálinkát is főzhetünk már, jó magyarok vagyunk. Este a közönség szívesen látna a televízióban egykori híres embereket bilinccsel a csuklójukon-bokájukon egy rideg folyosón, őrök közt tipegni”. Azt hiszem, ilyen jól, ilyen tömören még senki sem foglalta össze, mit szeretnének a magyarok – egy titkos nyelven. Hogy Magyarország magyar legyen, ne West Balkán.

Szentmihályi Szabó Péter

Hol az igazság?

Szeretem ezt az országot. Valamikor mégis úgy döntöttem, családostól elhagyom, és soha nem gondoltam, hogy visszajövök. Azóta sok esztendő telt el, és most az évtized utolsó napjait kórházban töltöttem. Infarktust kaptam, de egy orvoscsoport segítségével legyőztem a halált. Néztem a plafont a műtőben, végigpergett előttem minden, ami idáig történt velem. Tudtam, nem halhatok meg csak így, egyszerűen, nem hagyhatom itt a nézőket, akik bíznak bennem, nem hagyhatom itt az Echo-családot, és nem tehetem meg, hogy többet nem publikálok a Magyar Hírlapban. Főleg most, hogy ismét felütötte a fejét a nemzetközi hisztéria Magyarország ellen.

Kezdjük hát Franciaországgal!

Sarkosan fogalmazva

Miután a művelt Nyugat szinte egyöntetűen felzúdult a barbár magyarok ellen, időszerűnek látom, hogy szépen sorba vegyem és leírjam az Európai Unió vezető államainak rövid történetét, körülbelül azzal a jóindulattal, amellyel bennünket is kezelnek évszázadok óta. Kezdjük hát Franciaországgal! „A frank törzseket Róma leigázta, a frankok feladták saját nyelvük használatát, viszont latinul sem tudtak megtanulni, ebből jött létre a francia nyelv. A franciák történetük során szívesen irtották, sőt a középkorban, éhínségek idején gyakran meg is ették egymást. Az újkorban általában a törökkel kötöttek szövetséget a keresztény Európa többi államával szemben, a francia forradalomban először saját nemességüket, majd egymást gyilkolták, míg Napóleon idején a gyilkosságsorozat egész Európára is kiterjedt. Gyarmataikat is nagy kegyetlenségek árán szerezték meg és tartották fenn, majd még nagyobb öldöklés árán mondtak nekik búcsút. A két világháborúban csak amerikai és angol segítséggel szerezhették vissza országukat, bár a hitleri megszállást az utóbb keletkezett ellenállási mítoszok ellenére viszonylag jól fogadták, mégis részt vettek az Osztrák–Magyar Monarchia kíméletlen feldarabolásában. Középhatalommá válásukat nehezen ismerték be, de helyzetüket sem Amerika-, sem szovjetbarátságuk nem javította, az Európai Unióban pedig szerepük Németországgal szemben egyre jelentéktelenebb. Az országot állandó sztrájkok bénítják meg, a gyarmatokról beáramlott, gyorsan szaporodó, szakképzetlen muszlim betelepülők pedig a francia városok rémálmát testesítik meg, ráadásul egyre több francia cégről derül ki külföldön is, hogy korrupt és megbízhatatlan. A francia dicsőségnek és demokráciának vége, Európának össze kell fognia, hogy megmentse.” Szeretném látni ezt a kis cikket egy francia lapban, és szeretném látni a büszke francia olvasó arcát.

Szentmihályi Szabó Péter

Sarkosan fogalmazva

Lendvai Ildikó - MSZP

Most, hogy a cenzorok és cenzornők szúrós tekintete alatt görnyedve írja remekműveit a balliberális sajtó, alig lep meg, hogy éppen Sopánka néni ostorozza a médiatörvényt. Ha Révai József, Horváth Márton vagy Aczél György élne, nyilván fel is szólalna a sajtószabadság védelmében. Lakatos elvtárs még hallgat, pedig ő is tiltakozhatna. Sopánka „gyerekes szemtelenségnek” nevezi, amit Orbán művel, a törvény gumiparagrafusaira hivatkozik, hiszen ki mondja meg, mi is az a „közerkölcs”. Készséggel elhiszem, hogy a szocialistáknak ez a fogalom értelmezhetetlen, de talán kicsit visszafoghatnák magukat a népszórakoztatásban.

Tudathasadásban a Népszabadság

Magyarországon “eddig mindenféle bírság nélkül is megvolt a lehetősége annak, hogy bírói úton bárki elégtételt kapjon a sajtó által okozott sérelemért” – a Népszabadság szerint.

 

Kapcsolódó anyag

> Egy örökre emlékezetes címlap és vélemény a Népszabadságban

 Néhány kérdés:

1. Milyen elégtételt kapott a Népszabadságtól a holtában levelet író Teller Ede?

2. Milyen elégtételt kapott a Népszabdságtól az a több ezer magyar hazafi, akit hazaárulónak bélyegzett a lap évtizedeken keresztül?

3. Az 1945 és 1990 között vitán fölül nem létezett sajtószabadság hiányára melyik címlapján hívta föl a figyelmet a Népszabadság?

És még egy kérdés: miért fél előre a szerkesztőség attól, ha nyilvánvaló hazugságokért ezentúl súlyos bírságot kell fizetni?

Ha észrevetted, hogy megdöglött a lovad…

Láthatjuk, hogy „civilek” tüntetnek a Hősök terén: Szanyi kapitány népszavás sapkában, és ott vannak jó sokan a frakcióból.

A történet rendkívül abszurd.

A szokásos neoliberális filozófiát lábbal tipró húzás: kötelező és magán. Az állam arra kötelezi polgárát, hogy „öngondoskodjon”. Már ezen a ponton ordítania kellett volna mindenkinek, aki komolyan vette a neoliberalizmust! Ez nem egy éjjeliőr állam, hé!

De nem ordított senki. Sem a magántulajdon védelmében, sem a szent tehén, a költségvetési egyensúly védelmében.

Abszurd színház

Nemzeti Színház - Budapest

„Színház az egész világ…” – mondja Shakespeare, és neki ebben is igaza lehet, hiszen elég jól ismerte az ember természetét, a történelmet és mindenekelőtt a színházat. Ám vannak helyzetek, amikor egy pillanat alatt véres valóságba csap át a színjáték. Háborúk, tömegkatasztrófák, pusztító járványok idején hirtelen eltűnnek a szerepek, és mindenki csak az egyetlen önmaga lehet, csakis a saját emberi minőségében. Most azonban úgy tűnik, mintha békeidőben élnénk – nem bombáznak, nem kell pincébe bújni, tehát van színház és vannak szerepek, vannak nézők és rendezők, jelmezek és díszletek, vannak fő- és mellékszereplők. Zajlik hát az előadás, zavartalanul és folyamatosan.

A vég legvége

Ugró Miklós: Az egyik legjelesebb politológus, Ágh Attila szerint három forgatókönyv van érvényben a kormány elkerülhetetlen és csúfos végzetéről. Ágh Attila nem egy újonnan szalajtott politológus, ő már a rendszerváltás előtt is a szakmában volt, amikor a szocializmus világméretű győzelmének szükségszerű volta pont oly nyilvánvaló volt, mint a jelenlegi kormány közeli bukása. Ágh híres az éleslátásáról, politikai előrejelzéseinek találati pontossága Lengyel Lászlóéval vetekszik. A három forgatókönyv közül az első, amelyik a Fidesz több cikluson át tartó hatalmát feltételezte, már összeomlott. Két lehetőség maradt: a kormány kihúzza 2014-ig, vagy már előbb elzavarja a keserű csalódásból felocsúdó istenadta nép. Ágh, a roppant tárgyilagos, független szellemű értelmiségi nem árulja el, melyik változatot tartja valószerűbbnek, lényeg az, hogy a „Fidesz ezzel az ámokfutásával az önkezével vet véget a saját uralmának”, ráadásul ez a várva várt esemény belátható időn belül bekövetkezik. Szegény Fideszt még az Ágh is húzza.

Gyurcsány Ferenc remegő szájszéle

 

Bencsik András: Aki látta Gyurcsány Ferenc szétesett arcát és remegő szájszélét az Országgyűlés hétfői ülésén, amikor eszelős kétségbeeséssel sértegette Orbán Viktor miniszterelnököt, próbálván berántani őt egy személyeskedő vitába, az tudhatta, ha nem vak vagy megrögzött kommunista, hogy Gyurcsány a vesztét érzi. Van is oka rá. Ez az egész hisztéria, amit nem kevés nemzetközi háttértámogatással a baloldal a nyugdíjháborúban kirobbantott, valójában végjáték.

Decemberben nyugdíjba megy a legfőbb ügyész, akinek a jelek szerint saját bőre értékesebb a haza ügyénél, s esze ágában sincs észrevenni az asztalán heverő kérvényt Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztéséről. Ez a feladat már utódjára, minden valószínűség szerint Polt Péterre vár. És akkor elindulhat végre az igazságszolgáltatás lavinája…

***

“De a választók döntöttek. Nyolc év kudarcainak, bűneinek és hazugságainak politikai felelőseit meg kell nevezni, el kell számoltatni akkor is, ha ez Önöknek, az érintetteknek komoly probléma.”

 

Orbán Viktor válasza Gyurcsány Ferencnek Parlament – 2010. november 29.

 ***

A párbaj

 Bayer Zsolt: A “bármiáron-embert” kocsonyás, zselés közegként veszi körül saját életútja, az életút minden fertelmes bűne, s e kocsonyás közegen keresztül szűrve látja a világot, a valóságot, s persze a bűntelenséget. Az erényt. És nem érti. Mert nem ismeri. Mert nem hallott róla. Mert rátapad minden erényre önnön undoksága. Így áll előttünk a “Nagy Párbajban” a kihívó. S teljesen mindegy, mit beszél. Nem őrült beszéd, és nincsen benne rendszer. Nem svihákság, nem önigazolás, nem mentegetőzés. Semmi igazán emberi. Hanem csak ő. Gyurcsány. A király nem meztelen. A legdrágább ruha van rajta, valóban. És az sem képes eltakarni a valót…

(Aczélhang)

Sarkosan fogalmazva

Az országgyűlési munkának akadnak vidám percei is, például Kövér László a következőt mondta a zajongó MSZP-seknek: „Az interpelláció egyedi műfaj, kórusban nem gyakorolható.” A szocialista kórus azonban mindenhol gyakorol (Aczélhang), de a karvezető most is az egykori SZDSZ „értelmisége”. Együtt féltik a hazát az önkénytől, nem is értik, miért olyan szánalmas, amikor ők emlegetik a magántulajdon szentségét, bár tökéletesen érthető, hogy féltik a lopott vagyont. Ostorozzák a KDNP-t, mint szélsőjobboldali pártot, valamint a Fideszt, mert „nyúl módjára viselkedik ideológiai kérdésekben”. Védik a Költségvetési Tanácsot, mely eddig ötven elemzővel évi csaknem egymilliárdért működött, bár a kormány mindössze egy kicsit olcsóbban kérné a tanácsokat. A legszebb azonban az, milyen elégedettek az elmúlt húsz év vívmányaival, melyeket most a gaz kormány lerombol. Hogy pontosan milyen vívmányokról van szó, az nem derül ki, de az biztos, hogy az újraéledő magyar nacionalizmus a legfőbb veszély, Trianon jogos büntetés volt, mint az ATV egyik bölcse megjegyezte: „tetszettek volna megnyerni az első világháborút”. Németh Miklós közléséből tudjuk, hogy Kádár János halála előtt papot hívott és meggyónt neki. Azt nem tudjuk, mennyi ideig tartott a gyónás, és kapott-e Kádár feloldozást. Sőt azt sem tudjuk, ki volt a pap, és fel tudta-e dolgozni a traumát. Ha hitük engedné, a mostani elvtársaknak is volna okuk az alapos lelkiismeret-vizsgálatra, nem utcára vonulni, chartázni, antifasisztázni, hanem kicsit elmélkedni arról, miért utálja őket minden becsületes ember. Nem kellene annyi cikket írni, felszólalni, interjút és tanácsot adni, inkább hallgatni, vezekelni, hiszen a szent magántulajdon itt marad, ők pedig pokolra jutnak, ha így folytatják. Igaz, csupa ismerős üdvözli őket.

Szentmihályi Szabó Péter