Sarkosan fogalmazva
Azt még a mai balliberálisok közül is csak kevesen merik tagadni, hogy a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra nélkül Magyarország nagyjából a mai Ausztria jólétét élvezhetné. A könyörtelen rablóhadjárat célja egy „fasiszta” nép megbüntetése és teljes leigázása volt. Ennek a hadjáratnak volt egyik része a kitelepítések időszaka. 1968-ban elhunyt édesapám egyik kedves kollégájától, dr. Kausay Tibor mérnök úrtól kaptam egy hiánypótló történelemkönyvet a Mezőberénybe telepítettek és az őket befogadó családok emlékezéseiből összeállítva. A büntetés kettős volt, hiszen a kitelepítetteket minden vagyonuktól és joguktól megfosztották, akár a Szibériába száműzötteket, de a kényszerlakhelyet olyan módos (kulák) családoknál jelölték ki, amelyek számára ugyancsak nagy teher volt a „pestiek” elszállásolása. A kitelepítéseknek több céljuk volt. Egyrészt a terror alkalmazása, az „osztályellenség” megfélemlítése, másrészt az elvtársak elhelyezése az előre kiszemelt villákban, nagyobb házakban. A háború után a rettentő lakáshiány miatt felmerült az összes fővárosi nyugdíjas kitelepítése is, ám erről az ötletről végül lemondtak. Dr. Hantó Zsuzsa tanulmányában közli a Népszava akkori főszerkesztőjének, Horváth Zoltánnak a véleményét: „… az árulónak nincs felesége, az árulónak nincs gyermeke, az árulónak nincs családja, az áruló dögöljön meg pereputtyával együtt.” Mondhatni, ez volt a szocialista humanizmus és a baloldali szociális érzékenység legtömörebb megfogalmazása. És még egy idézet: „A magyar moszkoviták kelet-európai moszkovitáktól eltérő bűne, hogy saját nemzetüket, különösen annak vezető rétegét képesek voltak fasisztának, antiszemitának beállítani a világ előtt, hogy ezzel is alátámasszák az 1945 előtti vezető réteg és a másképp gondolkodók teljes megsemmisítésének indokát.” Ezért is tiltottak be minden egyesületet és szervezetet, fasisztának nevezve különösen azokat, amelyek nevében a „nemzeti” szó szerepelt. Ismerős álláspont, ugye? A rablott villákban élő kommunisták utódai ma is ugyanígy gondolkodnak, egy egész nép megbüntetésén és kitelepítésén munkálkodnak. Ők semmit sem tanultak, mi pedig mindent elfelejtünk.
Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap
