Pelle János: Nemcsak emberileg vallott kudarcot, az ügy is zátonyra futott, aminek szentelte magát. Rabjává vált egy doktriner ideológiai téveszmének, amelyet Magyarországon az SZDSZ képviselt, egészen addig, míg politikai pártként el nem tűnt a történelem süllyesztőjében. Abban hitt, hogy népe, a cigányság emancipációját csak a pozitív diszkrimináció révén lehet megvalósítani. És ez Magyarországon nemcsak lehetősége, de egyenesen kötelessége a többséget képviselő államnak.
(…)
Nincsenek forrásaink a pozitív diszkrimináció megvalósítására úgy, mint az Egyesült Államoknak a hatvanas években. Persze a magyar oktatási rendszernek mindent meg kell tennie, hogy a tehetséges cigány gyerekek ne kallódjanak el, és olyan végzettséget szerezzenek, amellyel képesek beilleszkedni a társadalomba. De ezt nem lehet kívülről, precedensperekkel rákényszeríteni az önkormányzatokra, illetve oktatási intézményeikre.
(…)
Mohácsi most kiábrándult a cigányságból, Magyarországból és Európából egyaránt. Kanadáig futott, és mindegyiket cserben hagyta. Mondani sem kell, a legnagyobb kár a cigányságot érte, amelyért, ha nem száll a fejébe a hübrisz, sokat tehetett volna.
