Sarkosan fogalmazva
Egész Európa leminősítése azt bizonyítja, hogy egészen másról van szó, mint amiről a balliberális világsajtó cikkezik és szónokol. Az Európai Unió, amelyhez oly nagy remények fűződtek nem is olyan régen, most saját balliberális eszméinek, gazdaság- és kultúrafelfogásának áldozata lett. A birodalmi elvű globális rend észrevette a gyengeséget, a bizonytalanságot, és lecsapott. Ebben a régóta érlelődő, szerencsétlen folyamatban Magyarország a bűnbak szerepét tölti be – sajnos, már sokadszor ezt a szerepet osztotta rá a történelem 1956-ban –, így egy ideig alkalmas a nemzetközi figyelem elterelésére. Ezért szánalmas és gonosz a hazai sajtó véleményformálóinak kárörvendése, mert nem Magyarország bukott el a vizsgán, hanem az egész Európai Unió, az ránt bennünket magával, hiába védekezünk, ígérünk, teszünk bármit: a szociális piacgazdaság és a fenntartható fejlődés dogmájáról kiderült, tévedés volt. Világosan látszik, a többi globális tényezőnek nem érdeke Európa „megmentése” vagy stabilizálása. Azt teszik Európával, amit Európa tett velünk: kamatrabszolgaságba kényszerítik, reformoknak nevezett megszorításokba és csődöt elkerülő „mentőcsomagok” felvételére. Az Európai Unió még engedelmesebb és még nyitottabb piac lesz, a tagországok élére kineveznek csődgondnokokat, jól bevált bankszakembereket, szakértőket. Kivételesen igaza van az egyik baloldali újságírónak, aki arról értekezett, hogy Amerika és az EU azért mer olyan kemény lenni Magyarországgal, mert hazánknak már nincs stratégiai jelentősége a jugoszláviai háború lezárása, valamint Románia és Bulgária csatlakozása után. Hadd tegyem hozzá: ha Európának és Amerikának ismét stratégiai szüksége lesz ránk, Orbán Viktor lesz a legnagyobb demokrata, és megint éllovasok leszünk, vagy legalábbis éllovak. A hazai balliberálisok kereshetnek másik ülepet, akarom mondani, nyerget.
Szentmihályi Szabó Péter