Több mint negyven éve készült egy remek, a nem létező cenzúra által azonnal betiltott, csak zártkörű vetítéseken megtekinthető dokumentumfilm. Határozat volt a címe, az alcsúti (vagy felcsúti?) tsz-elnök és -tagság kálváriájáról szólt, s a végén egy pitralon leheletű tahó az illetékes pártbizottságtól kimondta a lassan örök életűvé váló bölcsességet: sokat kell még tanulnia ennek a mi népünknek a demokráciát!
A közönség visítva röhögött. Akkor. Húsz évvel később, a rendszerváltozás (elmaradásának) hajnalán ugyanazok az apparatcsikok, KISZ- és pártnacsalnyikok mondogatták rendszeresen, hogy a magyar népnek még tanulnia kell a demokráciát, de a közönség akkor már nem röhögött olyan jókedvűen, inkább reménykedett, a sok senkiházi nem sokáig osztja már az észt.
Eltelt húsz esztendő, s a jelek szerint a magyar nép még mindig nem tudja, mi az a demokrácia. Szerencsére vállalkozó kedvű okító mostanság is akad bőséggel. Akik most akarnak tanítani, drága italokat isznak, még drágább (férfi)parfümökkel pacsulizzák magukat, de egyébként nem nagyon különböznek a hajdani ifjú és meglett korú komcsi vezérektől. Még azt sem mondhatni, hogy a demokráciához több közük van, mint a létező szocializmusban szocializálódott, hivatásos demokratáknak. Kik ők?
Tovább ehhez a bejegyzéshez »