Sarkosan fogalmazva
Már legalább ezredszer olvasom külföldi lapban a szörnyű vádat, miszerint mi, magyarok képtelenek vagyunk tükörbe nézni és feldolgozni a múltunkat. Érdekes módon mi vagyunk az egyetlenek, akiknek ez nem sikerül sehogy sem, a többi országban már hatalmas múltfeldolgozó gyárak működnek, mi meg elhallgatjuk történelmi bűneinket, és csak a szépre emlékezünk. Itt aztán következik a jól ismert vádsorozat a magyar nacionalizmusról, rasszizmusról, antiszemitizmusról, irredentizmusról, valamint Orbán Viktorról, Horthy szellemi örököséről. Ez ugyan már kicsit unalmas, de nem árt ismételni, hátha valaki még nem olvasta Paul Lendvai új könyvét. A Fidesz tavalyi győzelmét a jobboldali média tette lehetővé (ez igaz), ez sulykolta a népszerű nemzeti témákat, írja az amerikai újság. Visszatérve a múlttal való szembenézésre, ezt már néhányszor megkíséreltük, ránk meredő puska- és ágyúcsövek segítségével. Úgy alakult, hogy mindig megmondták nekünk, pontosan mit kell megbánnunk és szégyellnünk, és éppen melyik uralkodó nemzet példáját kell követnünk az eligazodásban. A marxista történetszemlélet után következett a politikailag korrekt, „euroatlanti” liberalizmus fennhatósága, aki a legcsúnyább dolgokat tudta teljesen tudományosan írni és tanítani hazánkról, azonnal professzori katedrát kapott itthon és külföldön. A hazát aprólékosan és jó pénzért árulgató történészek, filozófusok és szakértők ma is a „művelt Nyugat” kedvencei, igaz, saját múltjukkal nem néznek szembe, viszont a szégyenletes magyar múlttal igen, sokszor és bármikor, ha igény van rá. Egy ciklus kevés arra, hogy „feldolgozzuk” a múltat, de talán lesz mód arra is, hogy azok munkásságát is feldolgozzuk, akik ennyire elégedetlenek velünk. Torzítás, harag és elfogultság nélkül. És megkérjük ellenségeinket, ők is nézzenek tükörbe, ha tudnak.
Szentmihályi Szabó Péter
Like this:
Jelezd elsőként, hogy neked ez tetszik: post!