Álláspont
A Magyar Országgyűlés kétharmados többsége elfogadta az új magyar alkotmányt. A parlamenti képviselőket szabad, demokratikus választásokon juttatták a parlamentbe, s az érvényes jogszabályok szerint ha valamelyik politikai erő kétharmados többséget szerez, annak jogában áll alkotmányozni. Itt be is fejezhetnénk a vitát. De nem fejezhetjük be.
Ugyanis nincsen szó semmiféle vitáról, hisztériáról van szó. Hogy világos legyen, leírok egy történetet. Természetesen név nélkül, mivel aki elmesélte, nyilvánosan nem vállalhatja, így a bizonyítás lehetetlen. Marad tehát a névtelenség, ám a történet igaz. Még az első Orbán-kormány idején, már a választási kampányban Magyarországra látogatott egy külföldi delegáció, és találkozott az MSZP egyik akkori prominensével. A külföldi delegáció hazájában szintén választásra készülődtek, és a vendég panaszkodott kicsit MSZP-s vendéglátójának, hogy rosszul áll a szénájuk odahaza. Mire az MSZP-s vendéglátó azt mondta neki: miért nem lármázzátok fel a külföldi sajtót és a külföldi kormányokat a kormányotok ellen? Az a legjobb taktika, azzal lehet választást nyerni. Mire a vendég megdöbbenve így válaszolt: De hát az hazaárulás!
Ennyi a történet. A megbeszélés hivatalos tolmácsától hallottam. És benne van ebben a történetben minden. S így kell kezeljük azt a hisztériát is, ami zajlik ellenünk. De soha többé nem követhetjük el azt a hibát, hogy úgy teszünk, mintha nem történne semmi. Mert ami történik, azon múlik minden!
Tehát. Azt mondják, nem volt alkotmányozási kényszer. De volt. Lényegében a rendszerváltás óta van, és minden kormány célul tűzte ki, hogy alkotmányozni fog, csak eddig egyiknek sem volt hozzá ereje. Azt mondják, az új alkotmány nem legitim. De igen, az. Miképpen az volt az eddigi is, holott egy súlyos, az egész rendszerváltásra rátelepedő és azt megbélyegző paktum eredményeképpen született, és az égvilágon senki sem legitimálta. Pult alól kaptuk huszonegy éve a szabadságot, épp ilyen pult alóli volt az alkotmányunk is eddig. Senki nem szavazott rá, senki sem szentesítette, senkit sem érdekelt. És soha ne feledjük: az első szabad választáson ötven százalék körüli volt a részvétel, és több mint tíz százalék az utódpártra szavazott! Vagyis nagyjából az ország negyven százalékát érdekelte a rendszerváltás. Ennyit mirólunk, a népről.
Azt mondják, elfogyott a kormány mögül az erő, a támogatás. Nem fogyott el. A Fidesz, még ha csökkent is a tábora, toronymagasan vezet. És nincs, nem látszik az alternatívája. S ha kimennek kétezren Gyurcsányt meghallgatni, s utána arról zengenek, hogy „felébredt az ország”, hát mesebeszéd az. De a hiszterizálás veszélyes és megölheti tényleg a jövőt. És ők ebben nagyok. Figyeljünk csak erősen: már most arról beszélnek, hogy ők az ország. Mi pedig hallgatunk. Nincsen ez így jól.
Azt mondják, az új alkotmány eltörölte a köztársaságot. Nem törölte el. Az alkotmányban ott van, hogy Magyarország köztársaság. Az új alkotmány mindössze helyesen használja az ország nevét, ugyanis az sohasem volt Magyar Köztársaság, hanem „csupán” Magyarország. Az eddigi alkotmányban például ez olvasható: Magyarország Köztársaság. Vagyis az ország neve Magyarország, államformája pedig köztársaság. Tehát semmi sem változott, mindössze a huszonegy évvel ezelőtti pult alóli szabadság ránk örökítette azokat a régi lidérceket, akik most ezzel a hazugsággal keltenek hisztériát.
Azt mondják, az Alkotmánybíróság jogkörét szűkíti az új alkotmány. Igen, átmenetileg és korlátozottan, kizárólag bizonyos gazdasági kérdésekben. Ugyanis gazdasági szükségállapotban van az ország, amely a most hisztériázóknak köszönhető. S az Alkotmánybíróság jogköréréről sem volt soha legitim és szentesített döntés eleddig, mindössze a pult alól kapott szabadság része volt ez is.
Azt mondják, az új kormány lábbal tiporja a sajtószabadságot. Nem tiporja lábbal. Mindössze kísérletet tesz arra, hogy valamiképpen viszonyuljon korunk szörnyetegéhez, a sajtóhoz, amely ma már legnagyobb részt egész egyszerűen társadalomellenes.
Azt mondják, az új alkotmány korlátozza a homoszexuálisok jogait. Igen, korlátozza, amennyiben a házasságot egy férfi és egy nő közötti szövetségnek tekinti. És annak tekinti. Egyéb korlátozás nincs. A homoszexuálisoknak be kell látniuk, ha pedig nem megy, bele kell törődniük, bármennyire is erős lobbit képviselnek a súlyosan beteg nyugati civilizációban, betegségük akkor sem lesz a normalitás és a sok ezer esztendős hagyomány megszentelt része.
Végül a hazaárulásról. Magyarország az EU tagja. Tetszik ez nekünk vagy sem, ez tény. EU-tagként nem foglalhatjuk törvénybe, hogy külföldi nem vehet földet. Viszont meghozhatjuk azokat a jogszabályokat, amelyek ezt lehetetlenné teszik. Mint mondjuk a dánok. Nem elég nemzetinek lenni, muszáj néha gondolkodni is. A gondolkodás szabaddá tesz.
Eltelt egy év. Itt állunk megint, két pogány közt, egy hazáért. A pogányok üvöltöznek és hisztériáznak. Ideje megszólalnunk.
Bayer Zsolt
Like this:
Jelezd elsőként, hogy neked ez tetszik: post!
