Van a Paulay Ede utcában egy jó kis kávézó. Van több is, persze, de én ezt az egyet kifejezetten kedvelem. Lehet, hogy azért, mert nem rég nyitott, és még mindenki nagyon lelkes. Például a pincérnő, aki megmutatta nekünk az egész helyet, és a lelkét kitette, hogy eleget tegyen minden kérésünknek. Még zenét is választhattunk. Vagy a tulaj, aki majdnem minden berendezési tárgy származási helyéről beszámolt.
A kávézó kétszintes, galériás, és el lehet bújni, ha el akarsz, bár szerintem még elférne benne egy-két asztal. Majd ha beindult, gondolom – a jól tagolt tér ugyanis adja a kis, romantikus sarkakat, állólámpával, virággal az asztalon, kissé kopott fotelekkel, amikbe órákra bele lehet süppedni, akár párban, akár egyedül egy jó könnyvel vagy újsággal.
A kávézó hangulata elég határozott, próbálják megidézni a századeleji, polgári légkört, és nekem ez nagyon otthonossá teszi a helyet, majdnem olyan az egész, mint a nappalink. A nagy, súlyos tálalószerkénybe pedig majdnem szerelmes vagyok, és az Ecserin találták, ahol a többi asztalt és széket is.
Varga Julis
Tovább a cikkhez > KultúrPart





































































